2015. április 4., szombat

14.rész


Egy kis ismerkedés


Pamela May Graham
London 2014.06.18.



  A kocsiból kiszállva, tekintetem egyből az előttem elterülő házra vezetem. Bevallom én sokkal modernebbnek gondoltam, de ehelyett egy igazán otthonos házzal találom magam szemben. Falai barnára vannak festve, míg a szélei sötétebb színűek. Mielőtt még a sötétbarna faajtóval találnánk magunkat szembe, meg kell másznunk néhány fok lépcsőt, aminek a két szélén korlát található, ami természetesen folytatódik egészen a ház falaiig.
  - Gondolom, nem ilyennek képzelted a házat, ahová hozni foglak - repít vissza a valóságba Louis hangja. 
  - Ha őszinte választ vársz, akkor nem, egyáltalán nem - pillantok rá. - Azt hittem, hogy egy modern ház előtt találom majd magam, de helyette, egy igazán otthonos háznál kötöttem ki. 
  - Tudod, mert híresek vagyunk, nem azt jelenti, hogy mindent megveszünk magunknak, amit csak megvehetünk - mosolyog rám. - Megtehetnénk, de nekünk nem a luxus számít, hanem az, hogy azt érezzünk, mi is fiatalok vagyunk, akik élik az életüket. Szeretnénk átlagosak lenni, bár tudjuk, hogy ez sosem következik be, mivel a média folyamatosan a nyomunkban van, de mindent megpróbálunk, hogy ne tűnjünk ki a többiek közül. 
  - Ez nálam hatalmas plusz pont - vallom be. - Én mindig azt hittem, hogy a sztárok hatalmas palotákban élnek, de úgy látszik nem mindegyikőjük.
  - Nem - rázza meg fejét - de most menjünk be, mert még szeretnék veled beszélni, miután Harry megismert téged - lép az ajtóhoz, majd nyomja le a kilincset.
  A ház belülről is ugyanolyan otthonos, mint kívülről. A falon képek lógnak, ahol Harry a családjával, barátaival szerepel és néhány gyermekkori kép is felfedezhető. Mosolyogva kémlelem őket, ahogy haladunk befelé. Mindegyiken édesen mosolyog, nekem úgy tűnik, mintha a hírnév nem szállt volna a fejébe, mintha ugyanaz a srác lenne, aki még akkor volt, bár ez csak akkor fog teljesen világossá válni, amikor megismerem, ami pár pillanat múlva meg is történik. 
  - A konyhában vagyok! - hallunk egy mély hangot az egyik ajtó mögül.
  Louis lépteit meggyorsítva nyit be az egyik szobába, ami gondolom a konyha lehet. Mosolyogva előreenged, majd utánam ő is belép a helységbe. Egyből mennyei illatok csapják meg az orrom, mire rájövök, hogy kicsit talán kezdek éhes lenni. Ám, amint megpillantom Harryt, aki a pultnál állva szorgosan vagdossa a húsdarabokat, elnevetem magam. Egyből felkapja a fejét, majd kíváncsian tekint rám.
  - Bocsánat - próbálom abbahagyni a nevetést - csak ritkán látok fiúkat a konyhában, akik ennyire élvezik a főzést. 
  - Hát akkor most személyesen áll egy előtted - nevet fel ő is. - Lehet, hogy nem néznéd ki belőlem, de szeretek a konyhában forgolódni - vonja meg a vállát. - Ha minden igaz, akkor Pamelához van szerencsém, eltaláltam? - lép közelebb hozzánk.
  - Igen, de csak Pam - bólintok rá. - Örülök, hogy megismerhetlek - mosolygok rá.
  - Részemről a szerencse - kacsint rám. - Azt hiszem a haverom, csak viccel, de úgy látszik nem hazudott a szépséged illetően.
  Kijelentésére egyből pír szökik az arcomra. Zavartan nézek Louis irányába, mire ő dühös pillantásokat lövell Harry felé. 
  - Én egy szóval sem mondtam ilyet - szólal meg, mire én oldalra pillantom a fejem várva, hogy folytassa. - Ezzel nem azt mondom, hogy nem vagy szép, csak neki ilyet nem mondtam, csak azért csinálja, hogy engem kellemetlen helyzetbe hozzon, ami mindig sikerül neki - morogja az orra alatt. - Na jó inkább befogom, mielőtt még rosszabb szituációba keverem magam - nyög fel.
  - Köszönöm - suttogom Louisnak. Igazából nem is tudom, hogy mit akarok neki megköszönni, hiszen nem mondta azt, hogy szép vagyok, de attól még úgy érzem, hogy meg kell neki köszönnöm a szavait és mindazt, amit eddig tett értem. 
  - Gyertek üljetek le - mutat a pult mögötti székekre, mire mi helyet foglalunk, így vele szembe kerülve. - Szeretném megismerni azt a lányt, akinek sikerült tennie valamit ezzel - mutat Louisra - a barommal itt, mert ránk nem hallgatott, de már mosolyogni is láttam, szóval bármit tettél vele, folytasd.
  - Csak beszélgettünk - motyogom. - Semmit sem tettem, bár ő azt mondja, hogy sikeresen eltereltem a figyelmét a problémákról, de szerintem semmi sem történt, azon kívül, hogy felesleges dolgokról beszéltünk.
  - Tudod, nekem néha azok a dolgok kellenek, hogy normálisnak érezzem magam - szólal meg Louis.
  Annyira normálisak, mindketten úgy viselkednek, mintha csak tinik lennének, nem pedig világhíres énekesek. Biztos vagyok benne, ha valaki azt mondja nekem hetekkel ezelőtt, hogy Harry Styles konyhájában fogok ülni és beszélgetni fogunk, egyből kinevetem és tessék mégis itt vagyok és vele beszélgetek. 
  - Vendégeket vársz hétvégére vagy miért főzöl? - kérdi Lou.
  - Anyáék jönnek át a hétvégén és szeretném, ha lenne kaja és nem kellene azt hallgatnom, hogy sosem eszem rendes ételt, pedig ez nincs így csak tudjátok az anyák..
  - Szeretnének mindentől és mindenkitől megvédeni - fejezem be helyette a mondatot. - Ismerem az érzést - teszem hozzá csendesen.
  - Ahogy mondod - egyezik bele Harry. - De most meséljetek nekem egy kicsit, mit terveztek azután, hogy kisétáltok az ajtómon? - kérdi vigyorogva.
  Mint már sokadjára, ismét belevörösödöm a kérdésébe. Tudom, hogy Louis beszélni szeretne velem és szinte biztos vagyok benne, hogy tudom is miről, bár abban már nem vagyok biztos, hogy el kellene neki mondanom az igazságot. Nem azért, mert nem bízom meg benne, csak még mindig tisztán emlékszem, hogy mi történt pár nappal ezelőtt. Nem váltak el valami szépen és valamiért kinézem belőle, hogy képes lenne felkeresni és móresre tanítani. Nekem nem is lenne ellenemre, de nem akarom bajba keverni, ígyis elég problémája van, nem kell neki egy újabb. Valamit ki fogok találni vagy, ha nem megy akkor elterelem a témát, de biztosan nem vallom be neki, hogy megfenyedgetett Sam, max annyit, hogy beállított az üzletbe.
  - Azt hiszem, hogy hazaviszem vagy ha szeretné, akkor meghívom vacsorázni - vonja meg a vállát.

***

  Alig fél óra elteltével, már Louis kocsijában ülünk, hozzám tartva. Meggyőztem, hogy nem kell sehová sem elvinnie, inkább jöjjön hozzám és beszélgessünk egy tea mellett vagy valami. Kicsit feszült lett a hangulat, miután kettesben maradtunk, de nem merek megszólalni. Mégis mit mondhatnék? 
  - Miért nem mondod el, hogy mi bánt? - kérdi alig hallhatóan. - Ne mond azt, hogy semmi, mert azt úgysem hiszem el. Ebben a pár napban már kiismertem, hogy mikor próbálsz meg nekem hazudni és korábban pont azt tetted. Szóval? - nem néz rám, csak merevem bámulja az utat.
  Hát persze, hogy tudja. Miért is lenne nekem annyi szerencsém, hogy ne jöjjön rá, hogy hazudok?
  - Csak szeretném, ha elmondanád nekem - sóhajt fel. - Tudnod kell, hogy megbízhatsz bennem, nem mondom el senkinek, ha ezt kéred tőlem, csak szeretnék neked segíteni ha tudok.
  - Nem tudod kitörölni az emlékeim - nyögöm ki mielőtt még átgondolnám, mit is mondok. - Ne haragudj, tudom, hogy csak segíteni akarsz, de nem tudsz, amíg én fel nem fogom és el nem fogadom azt, ami majdnem megtörtént.
  - Megértem, hogy nem egyszerű, hogy is lenne az, de érzem, hogy van még valami, amit nem árulsz el. Történt ma valami, miután leléptünk? - pillant felém az egyik piros lámpánál.
  - Igen - suttogom - de nem történt semmi, csak megjelent. Kicsit bepánikoltam, még nem álltam készen, hogy újra lássam, de túlélem. Jól vagyok, tényleg - próbálom meggyőzni.
  - Megjelent? - ráncolja a homlokát. - Mi a francot akart tőled? - sziszegi a fogai között. - Ugye nem bántott?
  - Louis, jól vagyok. Itt vagyok és látod, hogy semmi bajom - válaszolom gyorsan. - Semmi sem történt. Normális, ha megjelenik egy kávézóban - teszem hozzá. Louisnak azt nem kell tudnia, hogy ez a legtávolabbi kávézó a lakásától és csak azért jött, hogy közölje velem, még nem fejeztük be. 
  Az út további részében nem beszélgettünk, de azt észrevettem, hogy élesebben veszi a levegőt és a kormány is erősebben szorítja. Dühös. Még szép, hogy az, bár el sem tudom képzelni, hogy mi lenne, ha az egész sztorit tudná. 
  Pufulec egyből az ajtóban terem, amint meghallja az ajtó nyílását, majd örömében ugrándozni kezd. Én ezt már megszoktam, de Louis nevetéséből úgy tűnik ő nem igazán van hozzászokva ehhez. Mosolyogva vakarom meg a füle mögötti bőrt, mire ő elégedett hangot ad ki. Tudom, hogy mennyire szereti, így mindig megvakarom neki. 
  - Bocs miatt, csak mindig ilyen, ha hosszú ideig nem találkozunk - mondom Louisnak, miután Pufulec kicsit lenyugodott, mi pedig áttértünk a konyhába. 
  - Semmi gond, csak tudod kicsit elszoktam ettől, mivel ritkán látok kutyákat - vonja meg a vállát. - Otthon van kutyánk, de őt csak akkor láthatom, ha meglátogatom a szüleim. De úgy látom Pufulec megkedvelt engem - simogatja meg a mellette ülő kutya fejét. 
  - Csak, mert én is kedvellek téged - motyogom, mire ő felém kapja a fejét. - Természetesen csak mint barátot - teszem hozzá, mire a szemeiben csalódottság fut végig.
  Lehet, hogy hazudok, de nem tudhatom. Alig ismerem pár napja és ő mentett meg, még szép, hogy kicsit másképpen tekintek rá, de nem követhetem el azt a hibát, hogy többet érzek iránta, mint barátság. Nem szerethetek bele egy hírességbe, mert azzal megírnám a jövőm és nekem nem kell olyan jövő. Nyugodt életet akarok, bár tudom, hogy az már csak álmaimban teljesül majd, de egy hírességgel való kapcsolat csak rontana a mostani helyzetemen.
  - Min gondolkodsz? - zökkent vissza Louis. - Tudod már két perce bámulod az asztalon levő csészét, de hozzám sem nyúlsz - mosolyog rám. 
  - Hülyeségeket - legyintek. Eszem ágába sincs megosztani vele, hogy mire gondoltam az előbb. Nem akarom, hogy félreértse a helyzetet, mielőtt még én magam is megérthetném. - De most inkább mesélj mit tervezel a hétvégére?
  - Már mondtam - kacsint rám - elrabollak. Megmutatom neked az én világom. Nem azt mondom, hogy ez lesz életed legjobb délutánja, de megpróbálom azzá tenni. Bár azt tudnod kell, hogy sokszor kapnak el a rajongók, de már megtanultuk őket lerázni, nem kell aggódnod.
  - Remélem nem  vall kudarcot a terved, ha azt mondom, hogy egy kutyát is magunkkal kell vinnünk - kortyolok egyet a forró italból. - Hétvégén sosem hagyom magára Pufulecet, mivel csak ekkor tudok végig vele lenni. 
  - Megoldható - vonja meg a vállát. - Szerintem élvezni fogja azt a helyet.
  Éppen rá akarok kérdezni, hogy hová szeretne minket elvinni, amikor csengetnek. Egy pillanatra megfeszülök, mivel eszembe jut, hogy mi van, ha Sam az, de akkor rájövök, hogy Louis is itt van, nem csinálna botrányt. 
  - Vendéget vársz? - kérdi kíváncsian.
  - Nem, de mindjárt kiderítem, hogy ki lehet - indulok el az ajtó felé. Döbbenetemre Bubu áll velem szembe, vigyorogva. - Szia, te meg mit keresel itt? - ölelem meg. - Nem úgy volt, hogy programod van?
  - Lemondtam - vonja meg a vállát. - Inkább töltöm veled ezt az estét, mert úgy érzem, hogy van mit megmagyaráznod - pillant mögém, mire nekem egyből leesik, hogy Louis áll ott. - Helló! - köszön oda neki.
  - Oké, ez egy kicsit kínos - nevetek fel. - Mielőtt még bármire is gondolnál, csak barátok vagyunk - pillantok rá. - Louis ő itt az én legjobb barátom Bubu - fordulok feléje. - Azt hiszem ez a nap ismerkedősre sikeredett egy kicsit. 
  - Örülök a találkozásnak - szólal meg Lou is, ám egy hangos csipogás megállítja a mondatát. - Elnézést ezt fel kell vennem - indul a konyha felé.
  Bubu kíváncsi tekintettel bámul rám, mintha magyarázatot várna tőlem, amit meg is fog kapni, amint kettesben leszünk, mert biztos vagyok benne, hogy már most azt hiszi, hogy kavarok vele, mikor pár napja még dühös voltam rá... Átmegyünk a nappaliba és leülünk a kanapéra, míg Louisra várunk. Alig egy perc elteltével meg is érkezik.
  Szemei dühösen csillognak, míg teste teljesen megfeszül az idegtől, aggódva tekintek rá, mire ő csak megrázza a fejét, majd közli, hogy mennie kell. Minden szó nélkül távozik. Vajon mit mondhattak neki, ami ennyire felzaklatta. Szeretnék utána menni és kideríteni, de nem lenne jó ötlet, hiszen nem vagyok egyedül.
  - Várom a magyarázatot kisasszony!


Sziasztok! Remélem tetszett az új rész. Valószínűleg részek két héten egyszer lesznek, mivel szeretnék egy másik blogom is újraindítani és nem lesz időm mindkettővel foglalkozni, így a folytatás csak két hét múlva érkezik. Ha van bármilyen kérdésetek akkor nyugodtan tegyétek fel ITT. Szerintetek milyen hírt kapott Louis?
Várom véleményeiteket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése